Kívánságlista

0 termék

Kosár

0 termék

A Táp-telep története

A Táp-telep története

2013.10.14 - Mici & Yeti

Rövid áttekintés a telep történetéről, melyben fény derül arra is, hová tűntek a bekecsföldi disznótenyésztők.

 Kelet-Európa egy szürke szegletében található a Táp-telep, melyet 99 évvel ezelőtt emeltetett gróf Heinrich Schweinfurter nagybirtokos. Eredetileg módos gazdálkodók számára építették eme, egykoron nagy terekkel, pompás legelőkkel és kényelmes lakásokkal ellátott városrészt. Egy 1914-es hírlap így emlékezik meg az újdonsült, Paraszteldorádónak is nevezett területről:
  "Nem szomorkodik többé a vidéktől elszakadt, jószágot s földet szertő gazdaember, aki immár a nagyvárosban is együtt élhet haszonállataival. Ám, ha kedve szottyan egy könnyed esti mulatságra, akkor számos izgalmas lehetőség közül válogathat. Nem kell többé földdel döngölt kocsmákban feledni a búját... ...A Táp-telep olyan sikeres vállalkozásnak bizonyult, hogy a lakásokat, melyekhez jelen esetben nem csupán egy szenespince jár, de bizony egy darab föld is, pillanatok alatt elkapkodták."
 Sajnos túlságosan is jól sikerült a kísérlet. A marhatartók igen hamar kiszorultak, mivel a dús réteket rövid időn belül újabb és újabb házak váltották, és a barmoknak nem maradt hol legelniük. A zöldterületek drasztikus csökkenése a birka- és kecskepásztorokat sem kímélte. A folyamatosan romló helyzet miatt nekik is távozniuk kellett. Végül a baromfit nevelők hagyták el a környéket, mikor felütötte fejét a hírhedt 1939-es kergecsirkekór.

Kergecsirkevész
A nagy kergecsirkevész (korabeli fotográfia)*


  Szerencsére, felépülése után, százával özönlöttek a telepre a disznótenyésztők. Olyan sokan jöttek, hogy egész falvak néptelenedtek el. Bekecsföldét például, ma már a térképen sem jelölik. Pedig valaha híres sertésnevelő központ volt, de a moslékmaffia oly kegyetlenül telepedett rá a környékre, hogy a helyiek kapva-kaptak az alkalmon és beköltöztek a városba.
  Mivel az ártány igen igénytelen jószág, így azokat könnyen eltarthatták az egykor szebb időket látott szenespincékben. Csak teliholdkor hozták ki az állatokat a friss levegőre. Ilyenkor hangos röfögés és boldogság töltötte be a vidéket, valamint a helyiek szívét.
 Miután csak a hízóikat nevelő gazdák maradtak a területen, elterjedt egy rege az akkor már korosodó Henciről (a telepesek már csak így szólították Heinrichet), miszerint oka van annak, hogy disznóváros lett a környékből. A történet azóta is szájról-szájra jár. Hagyományosan gyertyfénynél mesélik szüleik a még ovodáskorú porontyoknak, így erősítve bennük a bekecstudatot, mely legfőképpen a sertések és a makkpálinka szeretetéből áll.
  Úgy mondják, hogy a gróf gyermekkorában Bekecsföldén nevelkedett. Sok szép emlék kötötte a vidékhez, hol anyai nagyapjának birtoka terült. Hosszú sétái során, melyeken hol az erdőbe, hogy a faluba tévedt, megkedvelte az állatokat. Különösen a sertéseket szerette, ami nem csoda, ha tudjuk, hogy az életét is egy helyi cocának, Döncinek köszönhette, mely állat egy Vályog Elemér nevű parasztember tulajdonát képezte.
 Történt ugyanis, hogy az apró, szeleburdi, kissé még ügyetlen Henci kiszökve kertjükből, s a környéken csatangolva, eltévedt a tölgyesben. Mikor rátalált a faluba vezető útra, már igencsak sötétedett. Siéttében, hogy vecsernyére hazaérjen, megbotlott és arccal előre egy pocsolyába esett. Magatehetetlenül fekve lélegezte be a sarat. Ám mielőtt a koszos víz elárszthatta volna tüdejét, az arra dagonyászó Dönci észrevette a parányi testet. Orrával óvatosan odébgörgette és lenyalogatta a fiú arcáról a nedves földet, majd visítani kezdett, így jelezve gazdájának a bajt. Ekkor már a nagyszülők, s az uradalom összes lakója a kis grófot kereste. Nem tellett hát sok időbe, hogy ráleljenek.

A menekülés
Az eset (Vályog Gyula festménye. 1878)*


 Emígyen esett, hogy egy életre a szívébe zárta ezeket a büdös négylábúakat, és mikor felnőtt, vagyonának egy jelentős részét a Táp-telep építésére fordította. Nem feledkezett meg jószívű megmentőjéről sem, kinek emlékül szobrot állítatott a telep főterén, mely még ma is ott díszeleg.
  Ez hát a telep születésének története, melyet az azóta eltelt időben, különféle okokkal, jónéhányszor le akrtak bontani. De az ott lakó emberek kitartó küzdelemmel és hangos óbégatással mindannyiszor megakadályozták, hogy galád kezek a földig rombolják szeretett életterüket, mely szívük csücske, s nem utolsó sorban, a Kacsa kocsma otthona.


* A képeket a Királyi Táprajzi Múzeum bocsájtotta rendelkezésünkre.

Címkék: Táp-telep